Kivi a Budapesti Bábszínházban
2013. május 16-án a 10. A, 10. B és 11.B osztályokból egy különbusznyi csapat nézte meg a Budapesti Bábszínházban a Kivi című előadást. Két vélemény következik róla.
Őszintén szólva nem tudom, hogy mire számítottam. Nem jártam utána, hogy miről szól a darab, hogy kik a szereplők. Teljes meglepetést akartam. Hát meg is lepődtem. Mikor tudatosult bennem, hogy két ember fog játszani, arra gondoltam, hogy nem is biztos, hogy el kellett volna jönnöm. Amikor a férfi szereplő körbe- körbe mászkáltak a mikrofonnal, bevonva minket is az előadásba, kicsit lefagytam. Az utóbbi időben többször is voltam színházban, így nagyon furcsán hatott, hogy itt és most a nézők nem csak nézték a darabot. Mondhatni szinte azonnal elutasítóan álltam az előadáshoz, ám ahogy teltek a percek, egyre jobban tetszett. Lenyűgöző volt, ahogy két hús - vér ember élettelen tárgyak és gyümölcsök segítségével elevenít meg egy történetet.
Elgondolkodtató előadás volt. Egy olyan problémával foglalkozott, ami felett a legtöbben elsiklanak, vagy csak becsukják a szemüket. A hajléktalan fiatalok túlélési ösztönei számomra kicsit sokkolóak. Borzasztó lehet a tudat, hogy lopnod, csalnod, hazudnod kell ahhoz, hogy legyen mit enned. Hogy nem mosakodhatsz nap mint nap, mert nincs rá lehetőséged. Hogy éjjel, ha fázol, nem tudod feljebb tekerni a fűtést, vagy nem tudsz magadra húzni még egy takarót, mert örülsz, ha egyáltalán van hol aludnod. És akkor még nem is beszéltem a pénzhez jutás lehetőségéről... Letaglózó belegondolni, hogy bár ez egy kitalált történet, a probléma sajnos nagyon is valódi. Pár dolgot kissé abszurdnak tartok a történetben, gondolok most például arra, hogy Kivi nagyon fiatal ahhoz, hogy szembenézzen mindennel, hogy drogozzon, hogy árulja a testét. Na meg a kapcsolata Licsivel. Gondolom a fiú sem lehetett sokkal idősebb nála, de akkor mégis hogyan vásárolhattak volna ők házat maguknak?! Igen, ez a része a dolognak csak mese... Sajnos.
Véleményem szerint középiskoláknak bemutatni ezt a darabot elég rizikós. Mert vannak olyanok, akikre egyértelműen pozitívan hat, elgondolkodtatja, kicsit el is szomorítja talán őket, picit végiggondoltatja a saját életét, és örül annak, amije van, és talán, ha legközelebb meglát egy fedél nélküli fiatal vagy idősebb embert, boldogan ad neki pár forintot. De van a tinédzsereknek egy elég nagy csoportja, akik nem gondolkodnak ezeken, csak kiröhögik az egészet, és úgy gondolják, ez nem az ő problémájuk.
Nekem tetszett!
...egy lány
Számomra a Kivi című előadás hatalmas élmény volt, mivel viszonylag régen voltam utoljára színházban, és véleményem szerint a Kivi egy kivételesen kreatív és profin kivitelezett darab volt. Ami elsőként feltűnt, hogy a darab viszonylag interaktív, és sok esetben a nézőket is bevonták az előadásba. Ami másodszor feltűnt, hogy a színészek milyen remekül és határtalan kreativitással használták fel azt a kevés dolgot, ami a darab közben a rendelkezésükre állt, ahogy egy-egy dolgot újra és újra felhasználtak kicsit másképp. Amik a legjobban tetszettek, azok viszont a hangok voltak. Bámulatos, hogy ott helyben milyen hihetetlenül remek hangokat tudtak generálni, és hogy a hangok közül némelyik mennyire élethűre sikeredett (Pl.: focipálya, tüzijáték) és ezek segítségével az ember tökéletesen bele tudta képzelni magát az adott szituációba, vagy érezhette a helyzet komolyságát, illetve játékosságát. A színészek is remekül játszottak, szinte az ember már el is hitte, hogy valóban Kivi és Licsi állt előtte. Én ezt a színdarabot minden fiatalnak ajánlom, mivel érződött rajta, hogy nem az idősebb korosztálynak készült.
...egy fiú