(A gimnázium 40 éves jubileumára írt köszöntő Mácsár Melinda tanárnőtől.)

1964-ben kezdődött a gimnáziumi oktatás Budakeszin. Az azóta eltelt idő még nem teszi igazán nagy múltúvá iskolánkat, de mindenképpen alkalmat ad a visszatekintésre. Sok viszontagság között bizonyította iskolánk a létjogosultságát, fennmaradt, megerősödött, mély gyökeret vert a település oktatási rendszerében. Két generáció hagyta már el a gimnáziumot, életre szóló élményekkel, használható tudással, erkölcsi tartással felvértezve. Ezeknek az elballagó százaknak a sorsa a legbiztosabb visszaigazolás az iskola alapítóinak, működtetőinek, és nekünk, az iskoláért dolgozóknak, hogy jó ügyet szolgálunk. Tekintsünk csak vissza arra a rögös útra, ami a 60-as évek derekától máig vezet!

Budakeszin az 1964/65-ös tanévben indult az első gimnáziumi osztály. Akkoriban az iskola még nem önálló intézményként működött, hanem a Budakeszi 1. számú Általános Iskolához csatolták, így az iskola nevét Budakeszi Általános Iskola és Gimnáziumra változtatták. Ez volt gimnáziumunk első jogelődje. Az iskola igazgatója Székely Ferenc volt, a gimnázium első tanárai pedig az általános iskola tanári karából kerültek ki. Az indulás után gimnáziumi státuszban működő tanárok is kerültek az iskolához: Szabó Imréné, Németh László, Ferjancsik Lászlóné, Őry Tamásné, Ember István és Molnár Lászlóné. A nyugdíjba vonuló igazgató helyét 1967-ben Zsáry Gyuláné vette át, és miután ő 1969-ben szakfelügyelő lett, Szabó Gyula került az igazgatói székbe, aki 1991-ig igazgatta az iskolát. Helyét akkor Ember István, majd 1996-ban jelenlegi igazgatónőnk, Dr. Dömötörné Papp Hargita vette át.

A négy évfolyamos gimnáziumi rendszer kiépítése felmenő rendszerben történt, fejlesztése folyamatosan valósult meg, így az első osztály az 1967/ 68-as tanévben érettségizett. Az első időben évfolyamonként csak egy osztályt indítottunk. Egyidejűleg olyan hangulat alakult ki az iskolában, amelyben megteremtődtek a feltételek az oktatás-nevelés színvonalának emeléséhez és a tehetségek támogatásához. Ekkor indult felmenő rendszerben egyelőre még csak az általános iskolai osztályokban az ének-zenei és a testnevelési tagozat. Jelentős tárgyi fejlesztések is történtek, 1971/72-ben áttértünk a szaktantermi oktatásra. Jó úton haladtunk afelé, hogy szakmai elismerést szerezzünk, ezért villámcsapásként ért bennünket a hír, hogy megyei fenntartónk az 1973/74-es tanévtől nem engedélyezi gimnáziumi első osztály indítását. Ez a lépés gyakorlatilag a gimnázium megszüntetését jelentette.

A döntéssel senki nem értett egyet, sem a tantestület, sem a község vezetése. A gimnázium tanárainak körében nagyfokú pesszimizmus uralkodott el, többen elhagyták az iskolát, és máshol próbáltak szerencsét. A diákok is elbizonytalanodtak, többen átiratkoztak más iskolákba. Az iskola és a nagyközség azonban nem mondott le a gimnáziumról, és sikerült is elérni, hogy 1976-tól újra indíthattunk első osztályt. Ebben az évben érte el a feljövő testnevelési szakosított tantervű képzés a gimnáziumi korosztályt, szeptemberben tehát már egy félosztálynyi testnevelés tagozatos diákot iskoláztunk be. Szabó Gyula igazgató úr lankadatlan lelkesedéssel és energiával elérte, hogy Pest megyében elsőként testnevelési utánpótlási bázis lettünk. Az iskola sportegyesülete már 1972-től a Vasas SC volt. Ez a másfél évtizedes együttműködés számos szép sikert hozott mindkét félnek, hiszen a budakeszi diákok tehetséges és kemény munkára kész utánpótlást jelentettek az élvonalbeli egyesület különböző szakosztályai számára (atlétika, kézilabda stb.). Az addig jól működő kapcsolat 1986-ban az anyagi támogatás megvonásával megszűnt, iskolánk sportfelügyeletét a KSI vette át. Ekkor leginkább a labdarúgó utánpótlás nevelésében vállaltunk fontos szerepet. Hamarosan azonban itt is finanszírozási problémák léptek fel, így 1988-ban erről a támogatásról is le kellett mondanunk. A sporttagozat működött még ugyan, de a diákok már szabadon választhattak egyesületet, amelyekről nem élvezhettünk anyagi támogatást.

Fontos feladat volt, hogy az országos beiskolázású testnevelési képzéshez megfelelő kollégiumi elhelyezést is biztosítsunk. Ebben élenjáró szerepet játszott a megyei művelődési osztály akkori középiskolai csoportvezetője, Oberczán József. Először a Gödöllői Agrártudományi Egyetem gyakorlóiskolájának budakeszi kollégiumában kaptunk 20 férőhelyet, majd 1979-ben az egész intézmény a birtokunkba került előbb diákotthoni, 1987-től kollégiumi minőségben. A rendszerváltást követően a kollégiumot elveszítettük, így az iskola beiskolázási lehetősége mára Budakeszi, Budapest és a Zsámbéki medence körzetére szűkült le.

Az iskola történetében a 70-es években súlyos problémaként jelentkezett az a helyzet, hogy az irányítást kettősség jellemezte: a gimnáziumot a Pest Megyei Tanács Oktatási Osztálya, míg az általános iskolát a járási tanács oktatási osztálya irányította. Ez nehezítette az iskola munkáját, hiszen minden feladat megkettőződött, és mégis egyfajta egységet kellett volna teremteni. Közben nagyon kiváló nevelőtestület alakult ki, így adott volt a szakmai erő, amely megfelelő alapot biztosított ahhoz, hogy önálló iskolát teremtsünk. A nagy fordulat 1980-ban következett be, amikor szétválasztották a két iskolát, és az új intézmény a Budakeszi Gimnázium nevet vette fel. Ettől kezdve évfolyamonként két-két osztállyal működtünk, amelyből az egyik szakosított tantervű volt testnevelésből. Iskolánk továbbra is a Széchenyi utcai épületben maradt. A vagyonmegosztás és a teljes szétköltözés azonban még további három évet vett igénybe.

1980-ban tehát elkezdődött az iskola önálló élete. Szükség volt egy stabil tanári kar kialakításra, technikai, tárgyi feltételeink javítására. Lassú gyarapodásunk, a tanári kar kitartása és áldozatos munkája meghozta a gyümölcsét, a gimnázium felzárkózott a megye gimnáziumainak középmezőnyébe.

Nem volt könnyű időszak, amikor Budakeszin megnyitotta kapuit a Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium. Sokan kételkedtek abban, szüksége van-e egy nagyközségnek két középfokú oktatási intézményre, lesz-e elegendő jelentkező a két gimnáziumba. Szerencsére az elmúlt évek a derűlátókat igazolták. Mindkét iskola szépen fejlődik, kialakította a maga profilját, amik nem fedik egymást, tehát a rivalizálás helyett az alternatív lehetőségeket kínálják a helybélieknek és a távolabbról érkező érdeklődőknek. A mi gimnáziumunk a testnevelés tagozat megszűnése után két irányba jelölte ki a fejlesztés útját. A társadalmi és szülői elvárás oknak megfelelően az informatikára és a nyelvoktatásra helyezi a hangsúlyt. "A" osztályunk 1991 óta informatika tagozatos, ahonnan a diákok úgy kerülnek ki, hogy az érettségi bizonyítvány mellé szoftverüzemeltetői szakképesítést is szerezhetnek, "B" osztályunkban pedig egy általános és egy emelt óraszámú német tantervű csoport működik. A 2004/2005-ös tanévtől indult a 0. éves nyelvi képzés, ahol a tanulók angol ill. német nyelvből heti 12 órás intenzív nyelvi képzést kapnak. A nyelvoktatás, a nyelvvizsgákra, versenyekre való felkészülés kiemelt tevékenysége az iskolának, és büszkén mondhatjuk, hogy eredményeink ezen a téren elvitathatatlanok.

Iskolánk történetéhez hozzátartozik, hogy egy időben felnőttképzéssel is foglalkoztunk, évekig működött az intézmény keretein belül a Szakmunkások Szakközépiskolája. Felnőttképzésre továbbra is adottak a feltételeink, amennyiben mutatkozik igény, tudunk indítani érettségizettek számára technikumi osztályt, pl. leendő gazdasági informatikusok képzésére.

Gimnáziumunknak két alapítványa van. A Molnár György Alapítvány alaptőkéjének éves kamatát minden évben az iskola legjobb tanulója kapja meg. A díjazottakra az osztályfőnökök tesznek javaslatot, ezt a tantestület véleményezi és terjeszti az alapítvány kuratóriuma elé, amely a végső döntést hozza. Másik alapítványunk, a Pro Educatione Alapítvány azzal a céllal jött létre, hogy bárki anyagi támogatást nyújthasson az iskolai oktató-nevelő munka feltételeinek javításához. Örömmel tapasztaltuk, hogy évről-évre sok szülő, tanár és dolgozó ajánlja fel személyi jövedelemadójának 1 %-át erre a célra. Köszönjük!

Gimnáziumunk sok szép hagyományt ápol, tradícióink egyre bővülnek. 1989-ben felvettük az egyik aradi vértanú nevét, intézményünk azóta viseli a Nagy Sándor József Gimnázium nevet. 1997-ben felavattuk iskolai emléktábláját, ahol évente két alkalommal március 15-én és október 6-án koszorút helyezünk el. Erősíti a közösség összetartását a 2000-ben felavatott iskolazászló és az iskolai nyakkendő, ami 2002 óta ünnepi öltözékünk szép kiegészítője.

Legjobban mégis a közös munka és a közös tanórán kívüli programok (gólyatábor, gólyabál, szalagavató, karácsony, farsang, diáknapok, bolondballagás, ballagás, sportversenyek, hazai és külföldi tanulmányutak, kirándulások, öntevékeny csoportok munkája) kovácsolják össze a közösséget. Ennek eredményeképpen igazán hangulatos, családias légkör fogadja az újonnan érkezőket, a visszajárókat és az érdeklődőket.

Iskolánk 1990-ban testvérkapcsolatot épített ki a nagyváradi Ady Endre Líceummal, a 2003/2004-es tanévben pedig a bécsi Wenzgasse Gimnáziummal vetettük meg egy ígéretes kapcsolat alapjait.

Iskolánk fennállása óta szoros kapcsolatot tart fenn a település intézményeivel, ezen belül iskoláival és az Önkormányzattal, igyekszik kivenni részét Budakeszi kulturális életéből, és cselekvő részt vállalni a mindennapjaiban. Rengeteg verseny, társadalmi munka, ünnepi megemlékezés, sport és kulturális rendezvény igazolja ezt.

Végezetül, e rövid áttekintés végén hadd mondjak köszönetet mindenkinek, akinek része van abban, hogy áll és egyre eredményesebben működik a Nagy Sándor József Gimnázium; mindenkinek, aki akár fenntartóként, akár tanárként, akár nem pedagógus dolgozókém biztosította, biztosítja a gimnázium zavartalan működését, és akinek szíve-lelke, akarata, energiája előreviszi az ügyünket; mindenkinek, akiknek aggódása, drukkolása, napi munkája hozzájárul ahhoz, hogy szeretünk itt tanárok, dolgozók, diákok lenni.

Isten éltesse a Nagy Sándor József Gimnáziumot!

Mácsár Melinda